Világ viszonylat szerint:
Nincsenek pontos adatok arra nézve, hogy a világon hány siket ember él. Az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO1 becslései szerint a 278 millió a középsúlyos hallássérüléssel élő emberek, illetve a siketek száma a világon (www.who.int), a Siketek Világszövetségének becslése szerint pedig a világon mintegy 70 millió siket él (Bergman 1994, http://www.wfdeaf.org).

Hazai viszonylat szerint:
A magyarországi siket populációra vonatkozó adatok szintén pontatlanok. A legutóbbi, azaz a 2001. évi népszámlálási statisztikák szerint 44 679 nagyothalló, valamint 8 886 siket, siketnéma és néma él Magyarországon (www.ksh.hu). A cenzus adatai azonban megbízhatatlannak tekinthetők. Egyrészt azért, mert a népszámlálási kérdőív fogyatékosságra vonatkozó kérdéseire nem volt kötelező a válaszadás. Másrészt a kérdőív előre megadott, ám nem definiált kategóriákkal dolgozott, ennek következtében például a válaszadók nem tudhatták, hogy milyen mértékű halláskárosodást jelent a nagyothalló kategória. A kérdőívvel kapcsolatos legnagyobb bizonytalanságot pedig a siket, siketnéma, néma megnevezésű fogyatékossági csoport jelenti, mely diszkrét kategóriákat mos össze. A siketek ugyanis, amennyiben hangképző szerveik épek, képesek a hangzó beszédre, így ebben az esetben nem nevezhetők némának; a beszédképtelenség (mutizmus) pedig a siketségtől független jelenség. (A 2001. évi népszámlálás fogyatékosságra vonatkozó kérdéseit lásd az 1. számú mellékletben.) A népszámlálás adatainak megbízhatatlansága miatt érdemes áttekinteni a becsléseket. Magyarországon a lakosságnak mintegy 10% él valamilyen mértékű halláskárosulással. Ebbe beletartoznak az enyhe, időskori nagyothallással élő emberek is. Ennek a kb. egymillió hallássérültnek kb. 3–4%-a, azaz 30–40 000 ember, azonban súlyos fokú nagyothalló, illetve siket (Vasák é.n. [2004]: 14). A cigány és a német kisebbségi közösséget követve ők alkotják Magyarország harmadik legnagyobb (ám el nem ismert) nyelvi kisebbségét (Bartha és Hattyár 2002).
Forrás: http://doktori.btk.elte.hu/lingv/hattyar/diss_nem.pdf (5. és 6. oldal)

Ez a kifejezés egy kimondottan gyűjtőfogalom, ami magában foglalja a siketeket, nagyothallókat. Ennek a kategorizálása szinte nagyon sokrétűek, hisz nagyban függ hallása súlyosságától, milyenségétől.
Ennek ellenére két csoportra szoktunk osztani az egyik csoport: siket, a másik csoportja, pedig nagyothalló. Kifejezetten, vagyis legnagyobb részben külön szociális helyzetük, sajátságos kommunikációs rendszerük, kulturális igényeik szoktak lenni.

Ilyen embereknél legtöbbször semmit, vagy alig hall valamit. Audiogramja szerint: 90 dB tól felfelé kezdődik. Hallókészülékekre egyáltalán nem szorul, vagy inkább megszokásból megmaradt (Speciális iskolákban kutyakötelező volt annak a viselete, még akkor is, ha semmit sem hall az illető) Jelnyelven kommunikál, jelnyelvi tolmáccsal intézi az ügyeket. Szinte mindenki egészségesnek vallja magát, csak a kommunikációjuk eltér a megszokottnál, így legtöbben igen nagyon jó szájról olvasási képességükkel rendelkezik. Amennyiben nem, akkor marad az írásos kommunikáció, ez igen ritka. Sajnálatos módon sajátságos szokásuk az, hogy zárt világban élnek, okkal is.

Legnagyobb részben hallókészülékkel tud érvényesülni a mindennapi életben. Ők is kiváló szájról olvasási képességekkel rendelkeznek. Csoportjuk is nagyon sokrétűek. Ők állnak a legnagyobb részben a hallássérültek csoportjában. Itt elsősorban a környezeti, időskori ártalmak miatt elszenvedőek. Az alábbi csoportokban is különbözőek:

Enyhe hallásveszteség: 30-40 dB között
Legtöbbször még hallókészülekekre sem szorulnak, vagy sajnálatos módon társadalomhoz való megfelelésük miatt le is tagadnak. Viszonylag jól tud érvényesülni a való életben. Ők inkább orvosilag hallássérültek, de legtöbbször nem vesz részt a közösségi, ill. kultúrális programunkba, vagy életforgatagába. Ők kizárólag audítiv-verbális kommunikációval tudnak érvényesülni. Jelnyelvi tolmácsra nincs szükség, hanem inkább feliratozó, illetve orális tolmácsokra szoktak támaszkodni.

Közepes hallásveszteség: 40-60 dB között
Hallókészülékekre erőteljesen támaszkodnak. Itt legtöbbször két helyen tudnak a legjobban érvényesülni, azaz bármelyik programján szívesen részt is vesz. Alternatív kommunikációs csatornával rendelkezik (nem feltétlenül mindenki) Sajnálatos módon ebben a csoportban sokszor előfordul az, hogy nem találja meg saját számítását, hogy konkrétan hová is tartozzon. Mert többséghez képtelen beilleszkedni.

Súlyos hallásveszteség: 60-90 db között
Legtöbbször még hallókészülék sem segít, vagy igen nagy teljesítményű drága hallókészülékkel tudnak kommunikálni. Itt már inkább jelnyelven kommunikálnak, de továbbra is kiválóan jól tudnak szájról olvasni, beszélni. Ők igényt tartanak a közösségi, kulturális programunkra, amit SINA HBME szervez. Mert a többségi társadalomba való beilleszkedése igenis nehézkes. Leginkább nekik van szüksége a jelnyelvi tolmácsokra is.